HUNGARIAN PAPER MUSEUM Minden, ami papír... 1310-2016

facebook.com/papirmuzeum

papirmuzeum@gmail.com

 

A papírról vannak jó és rossz emlékeim egyaránt. Mindegyikből kiválasztok egyet, sőt még egy harmadikat is.

           A paca

    Én még a világháború idején jártam iskolába. A hadigazdaság termékei voltak – velünk együtt – iskolai füzeteink is, amelyek olyan papírból készültek, hogy meg sem érdemlik ezt a nevet. Hosszú szőrök álltak ki belőle, s amikor tintával és tollal írtunk rá gyakran beleakadt a tollunk hegye egy-egy ilyen szőrszálba és jókora pacát ejtettünk a papíron. (A mai iskolások vajon tudják, hogy mi az a paca?) Ezért aztán – hol volt még akkor a modern pedagógia? – fenekest, körmöst vagy tenyerest kaptunk „jutalmul”. Azóta is csak ritkán írok kézzel; még mindig tartok tőle, hogy egyszer csak meghallom Halász tanító bácsi hangját: pacáztál Lőrincz fiam… Mit akarsz inkább, két fenekest, négy körmöst vagy hat tenyerest?

            A nagymamám

    Negyvenlapos kockás füzetbe írtam első regényemet, amelynek ő volt első és egyetlen olvasója. Neki tetszett. Kösz, nagyi te adtál bátorságot nekem és te voltál az első szerkesztőm is. Nyugodj békében.

            Az első „igazi” könyvem

    Megszagoltam, és amikor megéreztem a papír illatát, örökre eljegyeztem magam vele.

    Remélem, a következő újjászületésemben is lesz papír, amire ráírhatom itteni emlékeimet. Aztán megdicsérem majd az angyalt, aki az első példányt elém teszi. „Angyali ez a papír, angyalka!”

Úgy legyen!

Lőrincz L. László

úgy is mint 

Leslie L. Lawrence

Budapest, 2017. május közepén

2018 nyarán is vár a PAPÍRVARÁZS nyári tábor!

Gyűjtsd a különleges papírokat! Nézd meg van-e benne vízjel!

Nem tudod mi a vízjel és hogyan készül?

Kíváncsi vagy rá? 

A Papírmúzeumban biztosan mindent megtudsz róla!

Papírok dala

Rostjainkban fák öröklét álma,

felszikrázunk napfény érintésre,

felületünk mintha fénnyé válna,

tekints ránk, mint alapműveltségre!

 

Ott vagyunk minden alkotásban, épp

születő gondolatok szárnytövén,

ha festmény, szobor, épület, gép,

ha dal születik, s ha költemény.

 

Ott vagyunk minden pillanatban,

hétköznapok vagy ünnepek során,

számlálhatatlan tárgyhasználatban,

olvasás, írás vagy egyéb okán.

 

Jöhet más, új, ami jobban fénylő,

- hát látványosabb is lehet nálunk -

de bennünk üzen a múlt s az erdő,

és MI tántorítatlan szolgálunk.

2017. február 14.                         

                                Papp Zoltán

 
 
 

 

 

 

Addig is gyűjtsd a különleges papírokat! Nézd meg van-e benne vízjel!

Nem tudod mi a vízjel és hogyan készül?

Kíváncsi vagy rá? A táborban biztosan mindent megtud